CSINCSILLÁK ÉS DEGUK LEGGYAKORIBB MEGBETEGEDÉSEI
CSINCSILLÁK
A csincsillák a rágcsálók rendjébe tartozó, növényevő állatok. Társas lények, hasonlóan a rend sok más tagjához. Jellegzetességük a sűrű, dús, puha szőrzetük és kedves természetük.
Szőrhullás
A csincsillák szőrhullása számos különböző esetben előfordulhat. Bár gyönyörű, sűrű bundával bírnak, veszély esetén könnyedén meg tudnak válni tőle. Ha nem megfelelően nyúlunk hozzájuk, akár egész nagy területű foltokban ledobhatják szőrüket.
Másik oka lehet a szőrhullásnak a különböző parazitás, gombás vagy bakteriális bőrgyulladás, a fogászati problémák vagy a tápanyaghiány.
Ezen kívül stressz hatására vagy pusztán az ingerszegény környezet miatt is gyakran saját maguk kezdik rágni bundájukat.
Fürdőhomokot biztosítani kell nekik, különben szőrzetük minősége fogja bánni.
Fogászati megbetegedések
Más kedvtelésből tartott növényevő kisrágcsálóhoz hasonlóan a csincsillák összes foga is folyamatosan nő életük végéig. Ahhoz, hogy fogaik ne nőjenek túl, magas rosttartalmú szénára van szükségük, melyet kevés jó minőségű táppal és jutalomfalattal egészíthetünk ki.
Ha mégis nem megfelelően kopnak, túlnőnek fogaik, az alábbi tünetek jelentkezhetnek: fogyás, a szőrzet minőségének romlása, gubbasztás, nyálzás és a takarmány visszautasítása. Hasonlóan más fogászati problémával küzdő növényevő kisrágcsálóhoz, a csincsillák fogait is altatásban kell lecsiszolni, amennyire lehetséges, az eredeti állapotokat visszaállítva.A fogászati kezelésekre rendszeresen szükség lesz, gyakorisága egyedenként változó, átlagosan 4 hét és 4 hónap közötti rendszerességgel szükséges megismételni.
Bélrendszert érintő megbetegedések
Leggyakoribb oka ezeknek a panaszoknak a nem megfelelő diéta vagy rosszul megválasztott antibiotikum terápia. A csincsilláknak a normál emésztéséhez magas rosttartalmú takarmány szükséges, bélflórájuk összetétele, mely ehhez az étrendet igazodott, kifejezetten érzékeny. Az alacsony rosttartalom miatt bélmozgásaik lelassulnak és a potenciálisan kórokozó baktériumok, melyek kis százalékban természetesen is megtalálhatóak a bélcsatornában, képesek lesznek elszaporodni és gyulladást kiváltani. A nem megfelelő antibiotikumoknál is az a veszély áll fenn, hogy a normális bélflórát alkotó baktériumokat megritkítják, ezáltal a kórozó baktériumoknak esélyük lesz elszaporodni.
Ezen hatások következtében alakulhat ki a bélsárürítés elmaradása, hasmenés, tympania (vékony- és vastagbél vagy vakbél gázosodása), végbélelőesés és bélhelyzetváltozások. Tünetek függvényében olykor a kezeléshez elegendő gyógyszeres otthoni kezelés, de súlyosabb, akár életet veszélyeztető esetekben kórházi kezelés javasolt.
Talpfekély
Általában a hátsó végtagok talpait érinti az elváltozás. Kialakulásának okai között szerepel az elhízás, a rossz tartási körülmények, rossz padozat és a nem megfelelő higiénia.
Leggyakrabban a talpak bőre megvastagszik és kipirul, de súlyosabb esetben mélyebb, vérző sérülés is látható a talpi felületen. Ezek a sebek be is fertőződhetnek és a mélyebben fekvő szövetek, inak, csontok gyulladását okozzák, mely komoly fájdalommal jár.
Enyhébb esetekben elegendő tud lenni a tartási hely és diéta módosítása, súlyosabb esetekben viszont szükség lehet a seb alapos tisztítására, kötözésére és gyógyszeres kezelésére is.
Ivarszervi megbetegedések
Nőstény csincsilláknál, ahogy egyre idősebbek lesznek, egyre valószínűbben alakulnak ki az ivarszervet érintő jó vagy rosszindulatú elváltozások. Leggyakrabban méhvérzéssel találkozunk, mely megtévesztő lehet, mert nem mindig egyértelmű hogy a vér a nemi vagy húgyútakból származik. Ha valóban a nemi utakból származik a vérzés, általában ivartalanítással orvosolható a probléma, amennyiben időben észlelik.
Ritkábban előforduló probléma a nehézellés, mely általában túl nagy méretű magzat esetén fordul elő, de elakadt magzat, vagy a méhszarvak csavarodása, rendellenes pozíciója is okozhatja. Ilyen esetben szintén ivartalanításra vagy császármetszésre van szükség, hogy megmentsük az állat életét.
Hím állatoknál leggyakrabban a hímvessző köré felhalmozódó, szőrszálakból összeállt szőrgyűrű okozhat problémát. Ilyenkor az állat nem tudja visszahúzni a tasakba péniszét, mely sérülhet, begyulladhat és a keringést is elszoríthatja, melynek következtében el is halhat a pénisz. Enyhébb esetben elegendő csak eltávolítani ezt a szőrgyűrűt, de súlyosabb esetben a pénisz amputációjára is szükség lehet. Bármilyen nemű is csincsillánk, érdemes rendszeresen ellenőrizni a hasi részét is!
Fülgyulladás
Az embergyógyászati kísérletek során sokat használták a csincsillákat fülgyulladások kutatásában, mivel méretükhöz képest hatalmas középfüllel (csontos üreg a dobhártya mögött) rendelkeznek.
Ha itt alakul ki gyulladás, azt a fülből szivárgó tartalom, fejrázás, egyensúlyi zavarok és idegrendszeri tünetek is jelezhetik. Mivel látványos méretű a középfül, akár röntgennel vagy optimálisan CT vizsgálattal lehet megerősíteni a gyanút. Kezelése viszont nehezebb, mivel a gyógyszerek számára ez egy nehezen elérhető hely, kevés gyógyszer alkalmas erre, amellett hogy biztonságosan is használható csincsilláknál.
Lábtörés
Sérülésből vagy verekedésből származó törésekkel lehet találkozni leggyakrabban, ezek közül is a csincsillák sípcsontja, ami leggyakrabban eltörik. Az állat mozgékonysága, a csont hosszúsága, vékonysága, lágy szövetekkel kevésbé fedettsége, valamint a szárkapocscsont mondhatni hiánya (annyira kicsi és vékony, hogy stabilizáló szerepe nincs) növeli a traumás törés lehetőségét.
Műtéti ellátást szükséges a csont stabilizálásához, azonban ha nem sikerül megfelelően stabilizálni, vagy a gyógyulás nem komplikációmentes, felmerül a láb amputálásának lehetősége is.
DEGUK
A deguk, hasonlóan a tengerimalacokhoz és csincsillákhoz, a rágcsálók rendjébe tartoznak, és szintén növényevő állatok. Szociális lények, így egyedüli tartásuk nem javasolt, mert különböző viselkedési problémák alakulhatnak ki, például rácsrágás, fogtörés, szőrrágás. A csincsillákhoz hasonlóan nekik is szükségük van fürdőhomokra szőrzetük rendben tartásához.
Fogászati megbetegedések
Csakúgy, mint távoli rokonainak, a csincsilláknak, nekik is folyamatosan nő minden foguk, nem csak az első metszőfogak, melyek sárgán kivillannak. Nagy mennyiségű rostra, azaz szénára van szükségük, hogy koptassák fogaikat és ha ezt nem biztosítjuk nekik, könnyen túlnőhetnek fogaik és ez változatos klinikai tünetekben nyilvánult meg.
Legfőbb tünetei a széna vagy egyéb rostosabb zöldeleség fogyasztásának csökkenése, nyálzás, csapzott szőrzet a pofán és mellső lábakon, de van, hogy hirtelen jelentkező gubbasztás vagy letargia az első tünet. Ezek mellett leggyakrabban a súlycsökkenés is korai jelzője lehet ennek a betegségnek. Amellett, hogy a szájüreg felé túlnőnek a fogak, reverz korona “foggyökerek” is képesek túlnőni és a koponya csontjait maradandóan deformálni, mely az orrüregek szűküléséhez és felső légúti tünetek jelentkezéséhez vezetnek.
A szájüregi elváltozásokat rendszeres, bódításban történő csiszolással lehet korrigálni.
Ritkán, fiatal állatokban a koponyacsontok rendellenes fejlődése miatt a metszőfogak nem találkoznak megfelelően, nem tudják koptatni egymást, és ez szintén járhat a metszőfogak túlnövésével.
Deguknál előforduló megbetegedés az ún. elodontoma, mely a fogak csírahámjából kiinduló daganat. Amennyiben ez az egyik felső foggyökérben alakul ki, gyakran az orrüreg szűkítése miatt szintén felső légúti tüneteket fog okozni.
Bélrendszert érintő megbetegedések
Leggyakrabban hasmenéssel, gázosodással, vagy egyszerre mindkét problémával találkozunk, melynek leggyakrabban a nem megfelelő diéta áll a hátterében. A deguk bélrendszere is a nagy mennyiségű rostos eleség fogyasztásához alkalmazkodott, lassan emészthető szénhidrátok formájában. Amikor a degunak sok gyümölcsöt vagy cukros eleséget adunk, a bélflórájuk nagyon gyorsan elkezdi lebontani ezeket a gyorsan emészthető szénhidrátokat, amely egyrészt a bélflóra felborulását eredményezi, másrészt nagy mennyiségű gázképződéssel jár. Ezen elváltozások súlyos és életveszélyes mértéket is ölthetnek, ha nem avatkozunk be időben. Biztonságosabb megelőzni megfelelő takarmányozással, mint kezelni az ilyen jellegű problémákat.
Faroksérülés
A deguk egyik jellegzetes védekező mechanizmusának mondható, hogy farkuk bőre le tud szakadni, csúszni a benne található csigolyákról, mint mikor a kesztyűt húzzuk le ujjunkról (innen ered angol eredetű kifejezés, a degloving). Ennek a veszélye miatt nem szabad a degukat farkuknál fogva felemelni vagy elkapni, mert ha leszakad a farokról a bőr, a megmaradt rész sebészi ellátása válhat szükségessé.
Cukorbetegség
A többi rágcsálóhoz képest, jóval gyakrabban fordul elő cukorbetegség deguknál. Általában spontán alakul ki, de közrejátszik a sok cukros gyümölcs és túl sok táp etetése is. Első tünete leggyakrabban a szem közepén megjelenő fehéres-opálos rész, mely a szemlencse elhomályosodása, szürkehályog (cataracta), mely rövid idő, akár 4 hét alatt is ki tud alakulni.
Ha bebizonyosodik, hogy valóban ez áll a tünetek hátterében, általában diéta és a takarmányozás módosításával jól kezelhető a betegség.