A zöld leguán terráriumi tartása

Ahhoz, hogy állatunk hosszú ideig egészségesen éljen terráriumunkban olyan feltételeket kell teremtsünk számára, amelyek kielégítik természetes életszükségleteit. Hogy megértsük mik is ezek a feltételek, ismerjük meg kissé részletesebben a leguánok természetes életmódját.

A zöld leguán (Iguana iguana, Linnaeus 1758) Közép és Dél-Amerika trópusi erdőségeinek lakója. Két alfaja közül Közép-Amerikában az Iguana i. rhinolopha, Dél-Amerikában az Iguana i. iguana fordul elő. A két alfaj életmódja teljesen azonos, mindössze a rhinolopha alfaj orrán lévő néhány megnagyobbodott pikkelyben különböznek. Bár a világrekorder példány 230 cm hosszú és 10,5 kg tömegű volt, a legtöbb leguán ennél jóval kisebbre nő meg. A hímek általában 120-140 cm, a nőstények 90-110 cm hosszúak. A fiatalok élénkzöld színezete felnőtt korukra elhalványul, sok esetben barnás-szürkés árnyalatú lesz. Egyes hímek ivarérettségüket elérve élénk narancssárga színezetükkel tűnnek fel. A beteg állatokon gyakran sárgászöld színezet figyelhető meg.

A leguánok természetes élőhelyén egész évben egyenletesen meleg és nedves a klíma. Nappal 30-35°C közötti, éjjel 24-26°C közötti a hőmérséklet. A páratartalom nappal 60-80% közötti, éjjel a 100%-ot is eléri. Az év nagy részében mindennaposak az esők, a szeptember-november közötti szárazabb időszakot kivéve.

A leguánok élőhelyükön belül ott fordulnak elő, ahol erdős-szavannás terület, és a közelben valamilyen víz, folyó vagy tó található. A fiatal állatok alacsonyabb fákon, bokrokon élnek kb. 1-3 m magasságban, a felnőttek a fák lombkoronájában. A talajra csak azért ereszkednek le, hogy a következő fát elérjék. Kedvelt tartózkodási helyeik a vízparti fák, ahonnan veszély esetén akár tíz méter magasból is a vízbe vetik magukat. A hímek mintegy 8000 m2-es territóriumot alakítanak ki maguknak. Ezt a területet naponta bejárják, és a combjuk alsó felületén látható illatmirigyek (femorális pórusok) váladékával megjelölik. Az idegen hímekkel szemben mindig harciasan lépnek fel. A nőstényeknek kisebb (2500 m2) területük van a hímek területén belül. Egy hím területén 2-4 nőstény élhet. Köztük ritka az agresszív magatartás, inkább elkerülik egymást. A párzási időszak a száraz évszak kezdetén indul, ilyenkor a hímek különösen agresszívek. Gyakran a párzási időszak alatt nem is táplálkoznak. Mintegy egy hónappal a párzás után a nőstények felkeresnek egy tojásrakásra alkalmas helyet. Nem ritkán 1-1,5 km-t vándorolnak egy kedvező területig. Itt egy kb. 2-3 méter hosszú, 30-50 cm mély járatot ásnak, és ennek mélyére rakják le tojásaikat. A tojások száma általában 20-40 (ritkábban 10-70) között van. A kutatók a tojásokkal teli fészkekben állandó 28-30 °C körüli hőmérsékletet mértek. A hőingadozás nem érte el a 0,1 °C-t. A kelési idő legtöbbször 70-90 nap közötti. A kikelt leguánok az első néhány hétben kisebb csoportokban élnek, később szóródnak szét, és kezdik meg magányos életüket.

A leguánok növényevő állatok, az emésztőrendszerük is ennek megfelelően alakult ki. A nehezen emészthető rostos növényi részeket - a lovakhoz és nyulakhoz hasonlóan - vastagbelükben és a vastagbél vakbélszerű tágulatában emésztik meg bélbaktériumaik segítségével. Az elmúlt ötven évben számos gyomortartalom-vizsgálatot végeztek szabadon élő zöld leguánokon, így táplálkozási szokásaikról meglehetősen pontos ismereteink vannak. A vizsgálatok szerint a leguánok kizárólagos növényevők. Táplálékuk 80%-át fák lomblevelei alkotják, 15% virág és 5% gyümölcs mellett. Rovarokat és egyéb állati eredetű táplálékot nem fogyasztanak. Ez annál is meglepőbb, mivel a fogságban tartott állatok minden állati eredetű takarmányt igen szívesen elfogyasztanak. Ennek azonban megvan az ára: a terráriumban tartott leguánok leggyakoribb haláloka az emiatt kialakuló köszvény.

Köszvény

Az állati és növényi táplálék között a fõ különbség azok fehérje tartalma. A növényi eredetű táplálékok nagy része -kevés kivételtől eltekintve- fehérjében sokkal szegényebbek, mint az állati eredetűek. A hüllők szervezetében a vese választja ki a fehérjék bomlástermékét, a húgysavat, kis, fehér kristályok formájában. Ezekkel a kristályokkal gyakran találkozhatunk is, fehér nyálkaként amikor állataink ürítenek, a bélsár mellett található. Az egyetlen probléma az, hogy állatunk veséje egy adott mennyiségnél több fehérje bomlásterméket (húgysavat) nem tud kiválasztani szervezetéből. Ilyenkor ezek a kis kristályok leggyakrabban a vesében és az izületekben rakódnak le, lassan de biztosan működésképtelenné téve azokat. Ezt nevezzük köszvénynek.

Terráriumi tartás

A terrárium mérete egy felnőtt állat számára minimálisan 200x150x200 cm kell legyen. Amennyiben egy párt szeretnénk tartani legalább 250x200x200 cm méretű terráriumot építsünk. Leguánunk ennél kisebb terráriumban is életben maradhat, de ha rabság helyett kellemes körülményeket akarunk biztosítani neki, a terrárium méretével nem szabad spórolni. Két-három fiatal, 50 cm körüli állatnak egy 100x60x100 cm-es terrárium már megfelelő. Ilyen nagy terráriumot már helyben kell építeni. Legjobb egy szoba sarkát ablakszerűen keretbe foglalt, vagy eltolható üveglapokkal elválasztani. A vízmedence legalább 60x60x20 cm-es legyen. Ha a terrárium alját a padlótól kiemelve építettük, a medencét a csatornába vezető lefolyóval is elláthatjuk. A terráriumot kényelmes mászást és pihenést biztosító vastag faágakkal rendezzük be. A melegítőlámpa alá olyan vízszintes pihenőágat helyezzünk, aminek vastagsága az állat törzsvastagságának mintegy kétszerese. Talajként legjobban bevált a durva kéregzúzalék, tőzeges föld stb. Kavicsot ne használjunk. A leguán főleg, ha ásványi anyag-hiánya van, megeszi és ez emésztési zavarokhoz, bélelzáródáshoz vezethet. A leguánok a szabadban is nyalogatnak némi földet. Ezt az igényüket kielégíthetjük, ha egy kisebb tálban egyszerű kerti földet helyezünk a terráriumba. Virágföld nem megfelelő, mert nem tartalmaz elegendő ásványi anyagot.

A terrárium világítására különböző fényforrásokat használhatunk. Az alap megvilágítást fénycsövekkel biztosíthatjuk. Spot lámpákkal a fény mellett sugárzó hőt is nyújtunk. Nagyobb terráriumokat halogén reflektorizzókkal vagy halogén-fémgőz izzókkal (HQI) világíthatjuk. Az UV fényt is kibocsátó fényforrások hasznosak lehetnek. Az állatok szebb színezetűek, élénkebbek lesznek. A D-vitamin képzésében játszott szerepüket hüllőkben még nem sikerült bizonyítani, így az ilyen fénnyel világított állatok is igénylik a takarmánnyal bevitt vitamin utánpótlást.

A terrárium hőmérséklete az egyik legfontosabb tartási tényező. Nappal a leguán optimális belső testhőmérséklete 34-37°C közötti. Ha testhőmérséklete 28°C alá csökken, gyakorlatilag képtelen emészteni, így növekedni sem képes. Immunrendszere annyira legyengül, hogy a környezetben közönséges baktériumok ellen sem képes védekezni. Az ilyen állatokon gyakoriak a fejen vagy a végtagokon megjelenő gennyes tályogok. A farok végének erei összeszűkülnek, ez keringési problémákhoz vezet. Ilyenkor gyakori a farok végének elhalása, üszkösödése. A terrárium hőmérsékletét nem elegendő egy ponton mérni. Hőmérővel mérjük meg a sarkok hőmérsékletét, a fürdővízét, a légtér hőmérsékletét különböző magasságokban, és a pihenőhely hőmérsékletét. A későbbiekben egy, kb. középen elhelyezett hőmérő elég, de tudni kell, hogy a terráriumban eltérő hőmérsékleti zónák alakulnak ki. A terrárium leghidegebb pontja sem lehet 28°C-nál hidegebb. A légtér legalább kétharmadában a hőmérséklet 32-34°C legyen. A pihenőhelyként kialakított vízszintes ágra elhelyezett hőmérőnek 40-45°C-ot kell mutatnia.

A terrárium fűtését legjobban szolgáló izzókat és talajfűtőket úgy kell elhelyezni, hogy a leguán ne érhessen hozzá, mert nagyon könnyen égési sérüléseket szenved. Ha az izzókat búrával együtt a terráriumban függesztjük fel, a termelődő hő egésze a terráriumot fűti, míg a terrárium tetejére helyezett izzó a terráriumon kívüli lakásunkat.

A leguán takarmányozása

A leguánok a szabad természetben lombleveleket fogyasztó növényevők. Emésztőrendszerük és anyagcseréjük is ennek megfelelően alakult ki. Ennek megfelelően kell takarmányoznunk őket, ha azt akarjuk, hogy hosszú ideig egészségesen éljenek. A napi adag legalább 40-70%-át zöld lomblevelek alkossák. Legalkalmasabbak: gyermekláncfű, lándzsás útifű, széleslevelű útifű, vörös here, fehérhere, tyúkhúr, szőlő-, rózsa-, hársfa-, egres-, ribizli- és szederlevél. Nagyon jók, főleg a téli hónapokban a csíráztatott magvak (pl. zsázsa, lucerna, saláta, lencse, mungóbab, napraforgómag, borsó, lenmag, búza stb.). Ezeket hajtás és gyökérkezdeményeikkel együtt etethetjük. A virágokat, leginkább az akác virágját minden leguán szereti. Végül ide sorolható a saláta, endívia és egyéb levélzöldségek.

Javasolt napi takarmánykeverék:

40-70% zöld (szabadban gyűjtött növények, virágok, csíráztatott magvak, zöldségek)
10-15% reszelt sárgarépa
0-10% zöldség (uborka, paprika, paradicsom, sütőtök stb.)
5-10% gyümölcs
5% zabpehely
2% búzacsíra
1% ásványi anyag és vitaminkeverékAz összetevőket apróra vágjuk és összekeverjük. Az etetőtálat ne a talajon helyezzük el, hanem az ágak között rögzítsük. A leguánok számára ez természetesebb. A terráriumban helyezzünk el egy tálat apróra tört szépiával, tojáshéjjal vagy mészgrittel.

A takarmányt minden nap ásványi anyag- és vitamin-kiegészítéssel kell ellássuk. Ellenkező esetben súlyos megbetegedés alakul ki. A csontok rugalmassá válnak, egyes csontok megduzzadnak, izomgyengeség alakul ki. Ennek következménye, hogy az állatok keveset mozognak, nem táplálkoznak. A fehérje-túletetés miatti veseköszvény mellett ez a leggyakoribb oka a terráriumban tartott leguánok elhullásának.

Ásványi anyag- és vitaminkészítmények közül nagyon sok megfelel céljainknak. Az ásványi anyag-kiegészítők esetén fontos, hogy bennük a kalcium -foszfor arány 1,3 : 1 között legyen. A vitaminkészítmények vásárlásakor mindig ellenőrizzük a lejárat idejét. A felbontott készítményt levegőtől elzárva, hűtőszekrényben tároljuk.
Az állatpatikákban kapható készítmények közül a:
- Korvimin ZVT Reptilt vagy a
- Promotor 43 pulvis AUV 1 rész
ÁP17 vagy FelicavitCaP 4 rész
keverékét sikeresen használhatjuk.

A leguánok ivarának meghatározása

A leguánok nemét a kelési hőmérséklet határozza meg. A magasabb hőmérsékleten keltetett tojásokból nõstények, míg alacsonyabb hőmérsékleten hímek kelnek ki. Ennek köszönhetően gyakorlatilag genetikailag nincsen különbség a nemek között. Ennek ellenére van pár viszonylag megbízható jegy melyek figyelembevételével eredményre juthatunk:

1-Comb pórusok: Ezek a pórusok az állatok combjának alsó részén helyezkednek el; ezek gyakorlatilag illatmirigyek melyek tartalmát az ágakhoz dörgölve jelölik meg territóriumukat. Egy éves kor után a hímeknél ezek a pórusok 1 mm-nél biztosan nagyobbak, míg a nõstényeknél ezek jóval kisebbek.

2-Háttaraj: A másik legbiztosabb beazonosítást a háttaraj alakja adhatja. A hímek nyakán nagy tarajok vannak, melyek mérete a farok irányába egyenletesen csökken, míg a nõstényeknél a tarajok a nyakon viszonylag nagyok, de egy ponttóll kezdve hirtelen lerövidülnek és a farok irányában haladva végig ugyan olyan kicsik maradnak.

3-Dobhártya alatti pikkely: ezek a pikkelyek is segíthetnek a nem meghatározásában, de sajnos nem olyan biztosan mint az eddig leírtak. A hímeknél a dobhártya alatti kerek pikkely után következők )-alakúak a száj irányába egyre kisebbek. A nőstényeknél a kör alakú pikkely után ugyancsak kör alakúak következnek a száj irányába egyre csökkenő méretben.

4-Toroklebeny: ugyancsak bizonytalan meghatározást jelent a toroklebeny, mely elvileg a hímeknél négyszög alakú, a nőstényeknél pedig inkább háromszögletű.
Amikor leguánunk nemét akarjuk meghatározni, tisztában kell lennünk azzal a ténnyel is hogy a leguánok külső jegyeit általában nagyban befolyásolja a hím nemi hormonok mennyiségének jelenléte. Egy egyedül tartott nőstény például sokkal díszesebb mint egy normális nősténytől elvárhatnánk, hiszen szervezetében az előbb említett hormonok magasabb szintet érnek el az átlagnál. Csak nőstényekből álló csapatban például a rangsorban feljebb álló nőstény megjelenése hímszerű, a csak hímekből álló csapatban a rangsorban alacsonyabb rendű hím inkább nőstényszerű megjelenése is a hormonok mennyiségére vezethető vissza.

Tenyésztés

Magyarország nemigen dicsekedhet leguántenyésztési sikerekkel, míg a Nyugat- Európai országokban sokfelé rendszeresen tenyésztik. Ennek legfőbb oka, hogy nálunk igen ritkán teremtik meg azokat a feltételeket, amely a szaporodásukhoz nélkülözhetetlen. Természetes élőhelyükön a párzási idő kezdetén a hőmérséklet kissé alacsonyabb az év többi részén megszokottnál, és kevesebb eső esik. Ennek hatására a hímek heréi aktiválódnak, hormontermelésük fokozódik. Kialakul a hímek jellegzetes viselkedése. A nőstényekben is megindul a peteérés. Terráriumi körülmények között legtöbbször egész évben alacsonyabb a hőmérséklet a természetesnél, és főként sokkal szárazabb a környezet. Ez összezavarja a leguánok hormonális egyensúlyát. Gyakran előfordul, hogy a nőstényekben kialakult tüszők nem repednek meg, hanem a petefészekben maradnak és elfajulnak. Ilyenkor legtöbbször csak műtéti eltávolításukkal menthető meg az állat élete.

A leguán tenyésztéséhez természetesen megfelelően tágas és meleg terráriumra van szükség. Az optimálisnál rosszabb körülmények között is szaporodhat, de ennek valószínűsége kicsi, és a különböző problémák is gyakrabban jelentkeznek. A terráriumban kellően magas páratartalmat kell tartani. Naponta két-három alkalommal alaposan be kell permetezni langyos vízzel, esetleg automata öntözőberendezést kell beépíteni. A párásítást szeptember- októberben csökkenteni kell. A párosodásra leggyakrabban október-novemberben kerül sor. Természetesen a hím és nőstény állatot legalább fél évvel a várható szaporítás előtt azonos körülmények között kell tartani, ez biztosítja ivarműködéseik összehangolását.

A nőstény vemhessége általában 8-10 hétig tart. Az első hat hétben az állat étvágya igen nagy, majd fokozatosan csökken. Az utolsó héten gyakran nem táplálkozik. Viselkedése nyugtalanná válik, gyakran kapar a talajon. Mivel megfelelő fészek kiásására alkalmas talajréteget aligha tudunk biztosítani, egy fészekodút kell készítsünk. Ennek mérete: 50x50 cm alapterület, 15 cm magasság. Ennél magasabb üregben nem érzik magukat kellő biztonságban. A ládára 15 cm átmérőjű nyílást készítsünk. Ha a nyílást egy kb. egy méter hosszú csővel meghosszabbítjuk, egészen természetes hatást érünk el. Az odú nyílását a terrárium egyik oldalfala mellé helyezzük, így a nőstény könnyebben megtalálja a bejáratot. A teljes fészket nedves homok-tőzeg keverékkel töltsük ki. Ezt a nőstény fogja kikaparni. Az odúban a hőmérséklet 28-32°C legyen. Ezt hőmérővel ellenőrizzük, ettől eltérő hőmérsékletű tojásrakó helyet az állat nem fogad el.

A tojások száma általában 30-40 közötti. A tojások mérete kb. 28x38 mm, tömegük 14-17g. A termékeny tojások felső részén a csírakorong egy kb. 12x20 mm-es rózsaszínű folt alakjában látható. A terméketlen tojásokról ez hiányzik, méretük is kisebb. A tojásokat enyhén nedves keltető közegbe helyezzük. A keltetési hőmérséklet 28-30°C közötti állandó hőmérséklet legyen. 27°C alatt a tojások nem kelnek ki, 30°C felett szinte kizárólag hímek kelnek. A tojások 1°C-nál nagyobb hőmérséklet ingadozást nem nagyon viselnek el. A kelési idő hőmérséklettől függően 80-110 nap közötti. Megfelelő körülmények között a kelési arány 80% körüli.

A kikelt kicsik teljes testhossza 18-26 cm. A fej-törzs hossz 55-70 mm. Tömegük kb. 10 g. A kikelt kicsik körülbelül egy hét után kezdenek el táplálkozni. Felnevelésük a szüleik tartásához hasonló körülmények között egyszerű. Megfelelő táplálás mellett egy éves korukra 50-70 cm-es testnagyságot és 150-170g testtömeget érnek el. A leggyorsabban növő egyedek a 85 cm-es testhosszt és 350 g testtömeget is elérhetik.