Állatgyógyászati

Kóbor Macska Project az Exo-Petben

Centrum | 2015. december 27. 21:44 | 0 hozzászólás

A kóbor macskák

A kóbor macskák olyan cicák utódai közül kerülnek ki, akik szabadon élnek, de van gazdájuk, illetve akiket elhagytak, és maguk is kóborolni kényszerülnek. Ezek az állatok gyakran rossz állapotban róják az utcákat, kunyerálnak, a kukákat vizsgálják, illetve vadásznak betevő falat reményében, ritkítva ezáltal az értékes madarak, kisemlősök és hüllők számát.

A kóbor macskák nem szociálisak, általában félnek az emberektől, ha megpróbáljuk megfogni őket, agresszíven lépnek fel: harapnak, karmolnak rémületükben. Teljesen úgy viselkednek, mint egy vadmacska.

Ilyen kóbor macskákból több ezer él az országban. Sokan vannak, akik valamilyen módon segíteni szeretnének ezeknek a cicáknak a túlélésben. Olyan emberek, akik nem bírják nézni a rossz állapotban lévő macskákat, és elkezdik őket etetni, alvóhelyeket készítenek számukra, stb., amivel egy folyamatosan növő problémát vesznek a nyakukba.

A kóbor macska populációk

Fontos megérteni, hogy a kóbor macskák felnőtt korukra nem szociálisak, és már nem is tudnak szocializáltan viselkedni, nem képesek megszokni az ember közelségét, így örökbe nem adhatóak. Azokban a kóbor cica populációkban, amelyekbe az ember étellel besegít, akaratlanul is a populáció növekedését eredményezi, ami még több éhes szájat szül.

Mi a megoldás?

A megoldás az ivartalanítás. Megfigyelték, hogy a kóbormacskák populációját leginkább az ivartalanítással lehet kordában tartani, vagy akár csökkenteni is. A nyugati országokban és Amerikában több, kóbor macskákat segítő nonprofit szervezet alakult, amelyek mind-mind az ún TNR programot alkalmazzák.

Mi az a TNR?

A TNR, vagyis Trap-Neuter-Return magyarul annyit tesz: Megfogni-Ivartalanítani-Visszaengedni. A TNR program lényege az, hogy ivartalanítással elejét vehetjük a populáció növekedésének, sőt, ha következetesen alkalmazzuk azt, idővel a kóbor macskák számának lassú csökkenése is megfigyelhető lesz . A befogott macskákat az ivartalanítás után, amint felébredtek, a megfogás helyén szabadon engedik, hogy minél kisebb stresszt okozzanak nekik.

A műtéti altatás során az  ivartalanított macskák bal fülének a hegyéből levágnak egy kis darabot, ami segít később felismerni azt, melyik cica ivaros, és melyik van már túl az ivartalanításon.

Mit tesz az Exo-Pet?

Az Exo-Pet Állatgyógyászati Centrum szeretne egy kis részt vállalni a kóbor macskák életkörülményeinek javításában, és ezzel példát mutatni. Rendelőnk havonta 5 kóbor macska ivartalanítását vállalja ingyen.

Ehhez olyan cicák gondviselőinek jelentkezését várjuk, akiknek nincsen gazdája, kertes házak sűrűjében, elhagyatott telepeken, gyárakban, bérlakások udvarán vagy pincéjében csapatban élő kóbor, vad macskák segíteni akaróit keressük.

Olyan cicákat, akiknek van gazdája, sajnos nem áll módunkban ingyenesen ivartalanítani, őnekik a részletfizetési lehetőség segíthet. Erről személyesen érdeklődhetnek a rendelő telefonszámán.

Hogyan jelentkezzek?

A cicák fogadását muszáj valahogyan megszűrnünk, így egy rövid bemutatkozó levelet kérünk az info@exopet.hu e-mail címre a jelentkezőtől, ami leírja a macska körülményeit. Amennyiben a jelentkező megfelelőnek bizonyult, előre egyeztetett időpontban fogadjuk a cicát, aki fél napot fog rendelőnkben tölteni, délután pedig visszatérhet a befogás helyszínére.

Hogyan fogjam be a macskát?

Az ideális egy direkt erre a célra készült macska csapda, amely biztonságos, nem esik benne bántódása a cicának, és a befogó emberre sem jelent veszélyt a megfogandó macska harapása.

Ilyen csapdát szükség esetén rendelőnk biztosít a cicák befogásához.

Gilián Lilla

Centrum | 2015. december 27. 13:19 | 0 hozzászólás

Már gyerekkoromban, ha megkérdezték, hogy mi leszek, ha nagy leszek, azt válaszoltam: fagylaltárus  és kisállat-kereskedő. Úgy tűnik az alma nem esett túlságosan messze a fájától, már ami a kisállat vonalat illeti. És az a legenda is járja, hogy oviban én voltam, aki a cserebogarakkal ijesztgette a fiúkat…
 
Az egyetemet Keszthelyen, a Georgikon Karon végeztem el 2009-2015 között, természetvédelmi mérnökként. Az egyetemi éveim alatt a botanika irányába kanyarodtam el, főként a hazai vad orchideafajok világába merültem mélyen bele, több fajról kutatásokat végeztem. Az állatvilág sokszínűségét is lenyűgözőnek tartom, amikor csak lehetőségem adódik, a veszélyeztetett és kihaló félben lévő állatfajok védelmi programjait támogatom.
 
2012-ben a gyakorlati időmet a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóságnál töltöttem, amelynek során egy hónapon át a Dinnyési-fertő madárgyűrűző-táborában vettem részt. Addig is érdekelt a madarak változatossága, mivel édesapám nagy madarász, de úgy gondolom a mélyebb szakmai érdeklődésem itt kezdett kibontakozni irántuk. A madarakon kívül főként az emlősök és a lepkék érdekelnek még.
 
Mindezeken kívül nagyon szeretek kirándulni, fotózni, és otthon az orchideáimmal és a két degummal foglalkozni.
 
 
 

 

Szabó Flóra

Kutyám betegsége idején kerültem közelebbi kapcsolatba állatorvosi rendelőkkel és az ott dolgozó asszisztensekkel. Egészen magával ragadott a hangulat, ahogy figyeltem a munkájukat, így még abban az évben elvégeztem egy asszisztensi tanfolyamot. Az addigi állásomat nem adtam fel, de eljártam egy budapesti rendelőbe önkéntesként, hogy tanuljak és lássam, tényleg tetszik-e ez a munka. Néhány hónappal később a Szent István Egyetem Egzotikus Osztályán állást ajánlottak, így ott dolgoztam közel két évig.

2014-ben, egy éves képzés keretein belül végeztem, mint kutya-fizioterapeuta, majd felvételt nyertem a Magyar Kisállat Fizioterápiás Társaság tagjai közé. Az elmúlt évben azzal próbálkoztam, hogy főként a kutyáknál és lovaknál jól bevált masszázstechnikák és gyógytorna elemek egzotikus állatokon is alkalmazhatóak legyenek a meglévő korlátok figyelembevételével. Kezeltjeim között volt már vadászgörény, nyúl, tengerimalac, papagáj.

A kisállatok közül azonban a szívemhez legközelebb mégis a kutyák állnak. Zselét hat éve fogadtam örökbe, azóta aktív társam a munkában (2013 óta igazolvánnyal rendelkező terápiás kutya; segítő a kutyaiskolán viselkedésproblémás kutyák rehabilitációjában), s lelkes önkéntes a hegyi túráinkon.

Szakrendelés cicáknak

A többi házikedvenchez hasonlóan a macskáknak is időről időre szükségük van állatorvosi vizitekre, és nemcsak akkor, ha betegek.

Szakrendelés hüllőknek

A hüllőkkel foglalkozó állatorvosok abban különböznek a kutyás-cicás állatorvosoktól, hogy tovább képezték magukat ezeknek a különleges állatoknak ellátásra. Fontos, hogy nagy különbségek vannak az emlősök és a hüllők szervezete között. Ezért az alkalmazott gyógykezelés sok esetben eltér az emlősöknél használtnál.

Szakrendelés nyulaknak

Az Exo-Pet Állatgyógyászati Centrum megnyitásától kezdve szeretettel várja a gyógyulni kívánó nyuszikat. A nyulak ellátása a kezdetektől fogva fontos szerepet játszik rendelőnk munkájában. Így van ez a mai napig is. A nyulakhoz értő és aktívan nyuszikkal foglalkozó állatorvosok száma hazánkban alacsony, így kifejezett fontosságú, hogy a nyuszikat tartó gazdiknak legyen kihez fordulniuk, ha baj van.

Gőzzük le a meleget

Centrum | 2014. július 06. 11:20 | 0 hozzászólás

 

 

 

A nyulak tartására a 18-20 fokos környezet az optimális. Ahogyan nyáron emelkedik a hőmérséklet, a nyulak egyre kellemetlenebb körülmények között találják magukat. A nyári kánikulában nem szabad végignéznünk, ahogyan nyulunk szenved a hőségtől, akár a kertben akár a lakásban lakik.

Nyáron a kertben tartott nyulak körében igen gyakori a hőguta. Ez akkor fordulhat elő, ha a nyuszi kifutójában nincsen hűsölésre alkalmas, árnyékos hely.

A lakásban tartott nyulak is ki vannak téve a hőguta veszélyének, amikor az ablakon besütő nap felmelegíti az esetleg rossz helyre rakott ketrecet.

Amennyiben a nyuszi lakóhelye a nyári időszakban erősen felmelegszik, érdemes elgondolkodni azon, hogyan könnyíthetjük meg számára a meleg napokat. Íme néhány tipp a  kánikula ellen:

  1. ventillátor, légkondicionáló berendezés : ezek használatakor fontos, hogy ne pont a ketrecre legyen irányítva az légáramlás
  2. jégbehűtött vizes palack: törölközőbe csavarva fektessük a nyuszi mellé
  3. vizes fülek: a nyuszik füle erekben gazdag, jó hűtőrendszer, amennyiben ezt bevizezzük, a párolgáshő hűti nyulunkat
  4. friss víz: mindig legyen kedvencünk előtt friss, lehetőleg hűs víz, ezt nyáron gyakran cseréljük
  5. konyhakő és a fürdőszoba kő: ugyancsak jó módszer a test lehűtésére, ha kiengedjük nyulunkat, és hagyjuk, hogy ő keresse meg a hűsebb helyeket a lakásban
  6. amennyiben nincs lehetőség rá, hogy hosszabb ideig a fenti hűvös helyeken tartózkodjon a nyuszi, csempét vagy járólapot betehetünk akár a ketrecébe is

 

Még egy fontos dolog, amit érdemes szem előtt tartani: mindenféle stressz helyzet, utazás, szállítás sokkal jobban megviseli a nyulakat olyankor, amikor az optimálisnál melegebb a külső hőmérséklet. Amennyiben a szállítás, utazás nem kerülhető el, ez mindenképpen légkondicionált járműben, jól szellőző szállító dobozban történjen.

 

 

A nyulak tartása

Centrum | 2013. szeptember 04. 12:09 | 0 hozzászólás

A nyulak tartása

 

Ez a cikk azoknak próbál segíteni, akik elhatározták, hogy nyulat szeretnének tartani, illetve azoknak is, akik még hezitálnak, hogy belefogjanak-e a nyúltartásba.

Milyen problémákra kell felkészülnünk?

Mindenekelőtt tudomásul kell vennünk, hogy a nyulak nem igénytelen állatok. Gondozásuk hasonló időt vesz igénybe, mint egy kutya vagy macska ellátása, és ennek sajnos a költségei is hasonlóak. A nyuszik akár bő 10 évig is élhetnek, így amikor megvásároljuk őket, hosszú távú felelősségvállalásra kell felkészüljünk. Azt is át kell gondoljuk, hogy a nyulak nem mindig nyitottak a dögönyözésre, sokszor jobban értékelik a nyugalmat, és közeledésünkre agresszívan reagálhatnak. A nyulak fő takarmánya a széna, amire egyes családtagok allergiásak lehetnek, akárcsak a nyúlszőrre.

Melyiket válasszam?

A genetikai problémák egy részének elkerülése végett célszerű egy jó tenyésztőt keresnünk, és tőle beszereznünk nyuszinkat. Ha szívünkön viseljük az elárvult vagy elhagyott állatok sorsát, választhatjuk az örökbefogadást is. Ebben az esetben állatvédő szervezetekkel érdemes felvenni a kapcsolatot. Rengeteg nyuszi vár örökbefogadóra.

Nyúl vásárláskor vagy befogadásakor ügyeljünk arra, hogy a jó kondícióban lévő, érdeklődő, aktívan mozgó, egészségesnek tűnő nyulat válasszuk ki.

Nyúl elhelyezése

Nyuszinkat lehetőségeinkhez mérten tarthatjuk lakásban vagy kertben is.

LAKÁSBAN:

Lakásban való tartáshoz elsőként fel kell szerelkeznünk egy minél nagyobb ketreccel. Ugyanakkor arra is gondolnunk kell, hogy önmagában a ketrec nem fog elegendő mozgásteret nyújtani kedvencünknek. Gyakran szabadon kell majd engednünk őt a lakásban, hogy mozgásigényét ki tudjuk elégíteni. Ha van rá lehetőségünk, kerítsünk el egy nagyobb területet, ahol nyuszink akár felügyelet nélkül is biztonságosan mozoghat.

A ketrecet úgy kell elkészítsük vagy kiválasszuk, hogy az állatnak legyen lehetősége kényelmesen elnyújtózva lefeküdni. Emellett fontos, hogy legyen benne elég hely az alomtálnak, játékoknak, takarmánynak, itatónak. Ideális, ha tud benne ugrani is egyet-kettőt.

KERTBEN:

A kertben tartásnál is gondoskodnunk kell ketrecről. Amennyiben nincs lehetőségünk naponta felügyelet mellett kiengedni nyuszinkat, szüksége lesz egy kifutóra is. Ennek (akárcsak a ketrecnek) nyúl- és ragadozóbiztosnak kell lennie. Illetve ügyeljünk arra, hogy a kifutóban ne legyenek mérgező növények (pl. kerti hagymás növények: krókusz, tulipán stb).

Fontos, hogy az emberi települések környékén tömegesen élő ragadozóktól (macskák, rókák, nyestek) megvédjük nyulunkat, így estére mindenképpen zárjuk be ketrecébe.

Nyáron ügyeljünk arra, hogy nyuszink nehogy hőgutát kapjon, a nyulak ugyanis kifejezetten érzékenyek a melegre! A kifutó és a ketrec nagy része árnyékban legyen.

A nyulak takarmányozása:

Sajnos a kedvencként tartott nyulak jórészét nagyon rosszul takarmányozzák. A nyulak takarmányának fontos jellemzői a magas rosttartalom, az alacsony fehérje tartalom és az alacsony cukortartalom.

A NYULAK SZÁMÁRA MEGFELELŐ TAKARMÁNYOK

SZÉNA:

A nyulak takarmányának legnagyobb része (legalább 80%) szénából kell álljon, hiszen a házi nyulak ősei, az üregi nyulak legelő életmódot folytató állatok. Emésztőszervrendszerük erre specializálódott, az ettől eltérő takarmányokat nem, vagy rosszul emésztik meg.

A jó minőségű széna zöld színű, illata a frissen vágott fűére emlékeztet, nem dohos. Tárolása száraz helyen történjen. Érdemes szénarácsba helyezve adagolni. Ezt érdemes a nyúlvécé közelében elhelyezni, mert a nyulak szénázás közben szeretnek bogyózni.

FRISS ZÖLDTAKARMÁNY:

A szénát tavasztól őszig helyettesíthetjük réten, kertben szedett fűvel, illetve egyéb leveles zöldtakarmánnyal is. Ezeket kezdetben fonnyasszuk meg, majd fokozatosan egyre nagyobb mennyiségben adagolhatjuk. Erre azért van szükség, mert így felkészítjük a nyúl emésztőszervrendszerét a nagyobb víztartalmú takarmány megemésztésére.

A füvek mellett van néhány zöld leveles növény, amelyeket könnyű felismerni. Ilyenek a gyermekláncfű, útifű, fehér here, lóhere, papsajtmályva, pásztortáska. Ezeket nyugodt szívvel gyűjthetjük nyulunknak.

Amennyiben rendelkezünk kerttel, akár termeszthetünk is nyuluknak olyan növényeket, amelyeket szívesen megesznek, ezeket kaphatják jutalomfalat céljából. Ilyenek a menta, oregano, koriander, bazsalikom, petrezselyem, gyermekláncfű, répa, különböző saláták.

Télen adhatunk a leveles zöldek helyettesítésére pl. répazöldet, reteklevelet, esetleg a nagyobb rosttartalmú salátákat pl. ruccolát. A fejessalátát mindenképpen kerüljük kedvezőtlen beltartalmi értéke miatt.

JÓ MINŐSÉGŰ GYÁRI TÁPOK

A jó minőségű táp

  • Homogén, azonos méretű és összetételű granulátumokból áll, így nyulunk nem tud válogatni.

  • Magas (legalább 21%) rosttartalmú. Ezeknek a rostoknak legalább 0,5mm hosszúaknak kell lenni ahhoz, hogy a normális bélműködést fenn tudják tartani!

  • Fontos az alacsony szénhidrát- és fehérjetartalom.

 

JUTALOMFALAT:

Amennyiben nyulunk helyes takarmányozását szigorúan betartjuk, akkor jutalomfalatként adhatunk nekik kevés zöldséget vagy gyümölcsöt. Ezek mennyisége a napi takarmány legfeljebb 5%-át teheti ki. Ez a gyakorlatban 1-1 kis szeletke alma, répa adását jelenti, de még inkább ajánlatos a friss vagy szárított zöld levelek felkínálása.

A joghurtos, és egyéb cukros jutalom falatokat, mézes rudacskákat mindenképpen kerüljük el!

KÁROS TAKARMÁNYOK

MAGVAK (búza, árpa, zab, kukorica, borsószirom, stb.)

Az üregi nyulak (a házinyulak ősei) a szabadban egyáltalán nem esznek magvakat. Részben azért, mert ezek összetétele nem felel meg a nyulak igényeinek. Másrészt a magvak szétrágásához szükséges „ropogtató szájmozgás” teljesen idegen számukra, hiszen ők a szénát megőrlő mozgásra specializálódtak és ez az őrlőfogak túlnövését okozhatja.

GYÜMÖLCSÖK, ZÖLDSÉGEK

Az üregi nyulak nem esznek gyümölcsöket sem. A gyümölcsök jó része magas cukortartalma és alacsony rosttartalma miatt teljes mértékben alkalmatlan a nyulak táplálására. Ezek megerjednek a nyulak béltraktusában, és ezzel súlyos emésztési gondokat, felfúvódást okozhatnak. Ne etessük nyulainkat kizárólag gyümölccsel, zöldségekkel.

Ahogy korábban említettük, egyes zöldségeket és a gyümölcsök közül a kisebb cukor- és magasabb rosttartalmúakat (ilyen például a sárgarépa vagy az alma) jutalomfalatként legfeljebb a táplálék 5%-át kitevő mennyiségben adhatjuk.

ROSSZ MINŐSÉGŰ ÉS ÖSSZETÉTELŰ TÁPOK:

A kereskedelemben nagyon sok rossz minőségű táp is megvásárolható (puffasztott golyók, gyümölcsök és magvak vannak bennük). Ezeket kerüljük el, mert az ilyen tápokból nyulunk pont azokat az összetevőket válogatja majd ki, amelyek jó ízűek ugyan, de rosszat tesznek az emésztésének.

Az ilyen szép csomagolással rendelkező, ámde haszontalan tápokat kerüljük. Helyettük inkább keressünk olyan tápokat, amelyek magas rost tartalommal bírnak (legalább 21%), és homogének (ld előbb).

GAZDASÁGI NYÚLTÁP:

Ez a táp homogén, de a beltartalma nem felel meg a kedvtelésből tartott nyulak igényeinek, mivel nagyon sok fehérje van benne a rosttartalomhoz viszonyítva. Ez a táp húsnyulak számára lett összeállítva, mivel náluk az a cél, hogy rövid idő alatt nagyra nőjenek. Ezért kis kedvencünkkel ezt etetve, könnyen elhízlalhatjuk őt. Emellett a relatíve alacsony rosttartalma könnyen vezethet gyomorürülési és egyéb emésztési problémákhoz.

KÁROS ÖSSZETÉTELŰ JUTALOMFALATOK:

A kereskedelemben kapható joghurtos, cukros, magvas, mézes rudacskák és egyéb jutalomfalatok nagyon ártalmasak lehetnek a nyulak egészségére, így ilyeneket egyáltalán ne vásároljunk!

FOGKOPTATÓK:

A nyulak számára árulnak különféle fogkoptatókat is. Ezek mindegyike teljesen haszontalan, hiszen a nyulak fogászati megbetegedései általában a hátsó őrlőfogakra korlátozódnak, amelyeket ezek a koptatók nem érnek el. A fogkoptatók legtöbbje ráadásul magas kalciumtartalmú, amely a nyulak egyéni kalcium háztartása miatt nagyon kedvez a húgykövek kialakulásának.

A száraz kenyér a hiedelmekkel ellentétben egyáltalán nem koptatja a fogakat, és emellett súlyos emésztési problémákhoz vezethet.

Kevesen tudják, de a legjobb és semmivel nem helyettesíthető „fogkoptató” a jó minőségű széna.

Új kisnyulat viszünk haza

A kisnyulak bélrendszere életük első heteiben még fejletlen, hiszen csak mostanában állt át az anyatejről a szilárd takarmányra. Az elválasztás és az új helyre való költöztetés mind-mind erős stressz hatás a nyuszi életében. Ilyenkor nehezen viselik el az új takarmányok bevezetését. Ezért meg kell vásárolnunk ugyanazt a tápot, amit a tenyésztő használt, és csak később, fokozatosan szoktassuk át nyulunkat arra a takarmányra, amit mi tervezünk etetni. A fokozatosság ebben az esetben azt jelenti, hogy 1-2 hétig a korábbi táp egyre nagyobb mennyiségét helyettesítjük az új táppal.

Alomtál

A legtöbb nyúl szobatisztaságra nevelhető, ami annyit tesz, hogy többnyire ugyanarra a helyre végzik el a dolgukat. Erre a célra egy műanyag dobozkát vagy eredendően nyúl wc-nek gyártott tálat érdemes használni, amit alommal (erre legjobb a fapellet) feltöltünk, és a nyuszi ezt tudja használni vécéként. A cél az, hogy a vizelet és a bélsár nagy részét ide ürítse.

A szobatisztaságra szoktatásban sokat segít, ha a ketrec más részein nem található alom, illetve, ha egy kis vizelettel illetve nyúlbogyóval szennyezett alomrészt a frissen tisztított vécébe belehelyezünk, hogy nyuszink tudja hová kell üríteni.

A nyulak vizelete

A nyuszik vizelete gyakran egészen sűrű, akár iszapszerű a benne normálisan fellelhető kristályoktól. Amennyiben ilyen vizeletet látunk nyulunknál, ne ijedjünk meg.

Sokszor előfordul, hogy a vizelet sárgás vagy piros, esetleg lilás színű. Ez leginkább attól függ, hogy milyen táplálékot evett előtte a nyuszi. Jó példa erre az, hogy cékla etetése után nyulunk egész sötétpiros színű vizeletet is produkálhat, ami könnyen tűnhet úgy, mintha vér lenne a vizeletben. Amennyiben gyanús, hogy a pirosas vizelet nem táplálkozási eredetű, keressünk fel egy nyulakkal foglalkozó állatorvost, aki tisztában van ezzel a jelenséggel, és vizeletvizsgálattal el tudja dönteni, hogy valóban van-e vér a nyuszink vizeletében.

Az ivartalanításról

A nőstény nyulaknál gyakori az agresszió, éppúgy emberek, mint fajtársaik felé. Az ivartalanítás ezt a problémát legtöbbször megoldja, illetve visszaszorítja az olyan viselkedési formákat is, mint a szőr kitépkedése és a fészeképítés.

A nőstény nyuszik ivartalanítása azonban egészségügyi szempontból is lényeges. A nőstény nyulak ugyanis folyamatosan ivarzásban vannak, ami kiemelkedően magas ösztrogén szinttel jár. Ez a hormon a méhnyálkahártya megvastagodását okozza. Amennyiben a nőstény nyulunkat nem fogjuk tenyésztésbe, ez az állapot tartósan fennáll, és nagyon gyakran különböző megbetegedésekhez, leggyakrabban méhgyulladáshoz, méhvérzéshez és a méh daganatos elváltozásaihoz vezet (utóbbi akár már 2 éves kortól előfordulhat).

Bak nyulak ivartalanítása általában akkor kerül szóba, ha jelölgetést vagy agressziót tapasztalunk, illetve, ha ellenkező nemű nyuszikat tartunk együtt, és nem szeretnénk szaporulatot.

Fontos megjegyezni, hogy az ivartalanítás, bár általában megoldja az említett viselkedési problémákat, egyes esetekben ez mégsem történik meg.

Mikor vigyük nyulunkat állatorvoshoz?

A nyulak a természetben zsákmány állatok, és a ragadozók mindig a beteg állatokat keresik. Ezért a betegségük tüneteit sokáig rejtegetik, sokszor nehéz észrevenni, melyik az a pillanat, amikor késlekedés nélkül állatorvoshoz kell forduljunk.

Fontos tudnunk, hogy a nyulunkat ért bármilyen külső stressz hatás, a mozgásszegény életmód vagy táplálkozásbeli hiányosságok hosszabb-rövidebb idő alatt a gyomor-bélcsatorna megbetegedéséhez vezetnek. A nyulak bélcsatornájában az emésztést bélbaktériumok végzik. Bármely előbb említett hatás ezen érzékeny rendszer felborulásához, ezentúl pedig súlyos megbetegedésekhez vezet.

A nyulak takarmányfelvételének változása jól jelzi azt, hogy mikor kell elkezdjünk aggódni. Amennyiben azt tapasztaljuk, hogy nyulunk egyáltalán nem vagy kevesebbet eszik, egyből vegyük fel a kapcsolatot állatorvosunkkal, a kistestű növényevők ugyanis nagyon rosszul bírják a koplalást. Ha nem észlelünk evési zavart, de a nyúlbogyók mennyisége kevesebb a megszokottnál, ez is ugyanúgy azt jelzi, hogy valami nincs rendjén.

Nyulunkról érdemes naplót vezetnünk. Jó tudnunk, hogy hogyan változik a súlya. Érdemes hetente egyszer (probléma vagy takarmányváltás esetén akár naponta) lemérnünk, hogy lássuk gyarapszik-e, illetve tartja-e a normális testsúlyát. Amennyiben jelentős súlyvesztést tapasztalunk, forduljunk nyúlspecialista állatorvoshoz.

Természetesen minden egyéb furcsa viselkedés esetén (pl. gubbasztás, rosszkedv, fájdalmas vizeletürítés, véres vizelet) érdemes legalább telefonon konzultálnunk állatorvosunkkal.

A nyulak fogászati megbetegedéseiről egy másik cikkünkben már bővebben írtunk.

Oltások

A kedvtelésből tartott nyulakat általában kombinált oltással oltjuk, amely kétféle vírusos betegség ellen véd.

  1. Myxomatózis

Ez a betegség éppúgy megbetegíti házi kedvenceinket, mint a vadon élő üregi nyulakat.

Gyakori betegség, melynek vírusát általában szúnyogok és egyes külső élősködők (bolhák, ragadozóatkák) oltják át egyik nyúlból a másikba. Oltatlan vagy még nem áthangolódott szervezetű nyulakban gyakran halálos kimenetelű. Lezajlása során általában kis dudorok, úgynevezett myxómák alakulnak ki a nyulak bőrén és nyálkahártyáin. Ezek általában a nyulak fülén, szemhéján és nemi szervei körül figyelhetőek meg. Előfordul a betegségnek olyan formája is, amikor általános (levertség, láz) és légúti tüneteket is látunk. A vírus immunrendszert gyengítő hatása miatt különböző szövődményes fertőzésekre is számítani kell.

 

  1. Nyulak vérzéses megbetegedése (RHD)

Ez egy nagyon gyorsan kialakuló és lezajló betegség. Leggyakoribb esetben az történik, hogy a nyulak egyik nap kevesebbet esznek, másnapra pedig elpusztulnak. Kivételt képeznek ez alól a 3 hetes vagy annál fiatalabb nyuszik, amelyek fejletlen immunrendszerük miatt nem reagálnak a vírusfertőzésre. Egy-két napig elhúzódó esetekben orrvérzést is tapasztalhatunk. Általában a nagyobb nyúlállományokat sújtja. Áthurcolása nyulakkal, illetve akár takarmánnyal vagy a beteg nyulakkal érintkező tárgyakkal történhet.

 

Mindkét betegség ellen az egyetlen védekezési mód a megelőző oltás. Ezt 4 vagy 5 hetes kortól érdemes megkezdeni, a használt vakcinától függően.

További felvilágosításért nyugodtan forduljanak állatorvosainkhoz.

 

Külső és belső élősködők elleni védekezés

A kedvtelésből tartott nyulaknál nincs szükség rutinszerű féreghajtásra. Amennyiben hasmenéssel járó megbetegedést tapasztalunk, a bélsárvizsgálat eredménye alapján ritkán szükség lehet belső élősködők elleni kezelésre.

A kertben tartott, vagy időnként ott tartózkodó nyulakon előfordulhatnak kullancsok. A bolhásság szintén gyakori, a bent tartott nyulaknál a forrása a lakásban lévő kutya vagy macska lehet. Az ilyen nyulakat érdemes kezelni valamilyen külső paraziták elleni spot-on készítménnyel (pl. Advantage, Advocate vagy Stronghold spot on, kullancs ellen Advantix spot on.) Ezek használatához kérje állatorvosaink segítségét.

Gyűjthető növények

Centrum | 2013. szeptember 02. 07:59 | 0 hozzászólás

Milyen növényeket adhatunk nyulunknak?

 

Ez a cikk azoknak nyújt segítséget, akik szeretnének nyuluknak, tengerimalacuknak leveles zöld növényeket gyűjteni, de nem mernek, mert félnek, hogy megmérgezik velük kedvencüket.

Az alábbi képeken látható növényeket könnyű felismerni, sőt valószínűleg nagyrészüket ismerjük is. Ezeket gyűjthetjük  akár egy hétvégi kirándulás során tömegével, zacskóba és hűtőszekrényben egy hétig is elálhatnak.

 

Convolvulus arvense -apró szulák

Meleg nyári időben játszóterek környékén könnyen megtalálható. Gyerekek folytogatónak is hívják, mert  szárával körbeteker más növényeket.

 

 

Taraxacum officinale- Gyermekláncfű

Tavasszal zsákszámra gyűjthető növény.  Amint elvirágzott kis ernyős magvakat képez, amiket el szokás fújni.

 

 

Trifolium repens -Fehér here

Ezt a növényt is sokan ismerik. Amennyiben 3-asával összetett levelei között 4 levelűt találunk a babonások szerint szerencsénk lesz.

 

 

Capsella bursa pastoris- Pásztortáska

Ennek a növénynek a terméséből, a gyerekek csörgőt szoktak készíteni. A föld közelében található tőlevelei azonban tavasszal nagyra nőnek és ízletes takarmányként szolgálnak.

 

 

Trifolium pratense -Vöröshere

 

 

Medicago sativa - Lucerna

 

 

Plantago lanceolata- Lándzsás utifű

Szintén nyári játékra ad lehetőséget az utifű termése, amellyel lövöldözni lehet egymást.

 

 

Plantago major- nagylevelű utifű

 

Stellaria media -Tyúkhúr

Már egész korán tavasszal fenyők alatti területeket gyűjthető ez a növény.

Ékszerteknősök tartása

Centrum | 2013. augusztus 12. 13:30 | 0 hozzászólás

Milyen „fajta” teknősöm van?

A teknősöket hétköznapi értelemben két csoportra oszthatjuk: szárazföldi és vízi életmódúakra. Az utóbbi kategórián belül sok száz teknősfajt tart számon a tudomány, amelyek közül néhány faj eljut hazánk állatkereskedéseibe, és többnyire gazdára is lelnek. Legtöbbjük valamilyen ékszerteknős-féle, vagy a pézsmateknősök közé tartozó faj.
Magyarországon a leggyakrabban tartott ékszerteknős minden bizonnyal a vörösfülű ékszerteknős (Trachemys scripta elegans). Gyakori még a sárgafülű ékszerteknős (Trachemys scripta scripta), a díszes ékszerteknős (Chrysemys picta), a hieroglifás ékszerteknős (Pseudemys concinna), a király- vagy tarajos teknős (Graptemys pseudogeographica).

A tartási technológiát minden esetben az befolyásolja, hogy pontosan milyen fajról van szó. Ez a cikk a vörös és sárgafülű ékszerteknősök tartásáról szól.

Vörösfülű ékszerteknősök a szabadban

A vörösfülű ékszerteknős az észak-amerikai kontinens lakója. Elterjedése igen nagy, Mexikótól egészen északig, Ohio és Illinois államokig tart.
Nagyobb pocsolyáktól az óriási tavakig, a mocsarakon át a lassú folyású patakokig, szinte minden vizes élőhelyet benépesítenek.
Nappal aktív állatok. Fiatal korban ragadozó életmódot folytatnak, csigákat, halakat, rákokat, mindenféle rovart zsákmányolnak maguknak, majd felnőtt korukra takarmányuk kiegészül növényi táplálékkal is.
A teknősök napjuk nagy részét napozással, vadászattal és párkereséssel töltik.
Szaporodási időszakuk az elterjedési területtől függ. A párosodás után néhány héttel, a tojással teli nőstények több száz méterre is eltávolodhatnak a víztől, hogy biztonságba helyezzék tojásaikat egy általuk ásott mélyedés alján, a nap sugaraira bízva a keltetés folyamatát.
A kisteknősök optimális esetben nyár végén kelnek ki a tojásokból, a felszínre fúrják magukat, és testvéreikkel együtt elgyalogolnak a legközelebbi vízhez, ahol életük megkezdődik.

Teknősök a kereskedésekben

Az „új állatvédelmi törvény” (41/2010 Korm. rendelet) értelmében, hazánkban tilos a vörösfülű ékszerteknősök tartása. 2010-ben az állattartóknak lehetősége nyílt „bejelenteni” kedvencüket a „zöldhatóságnál”, akik nyilvántartásba vették ezeket a teknősöket, és engedélyt adtak ki az egyes egyedek tartására. A törvény nem rendelkezik, arról, hogy a 2010-előtt beszerzett és időben be nem jelentett több ezer ékszerteknős sorsa mi legyen.


A tiltásnak egyébként fontos oka van. Mégpedig, az, hogy Magyarországon egyetlen őshonos teknősfaj él, a mocsári teknős (Emys orbicularis). A mocsári teknős, igen ritka, veszélyeztetett állatfaj, amely védelem alatt áll. Az egyik legnagyobb veszélyt jelenleg, az élőhely csökkenés mellett a megunt, szabadon engedett vörösfülű ékszerteknősök jelentik számára, amelyek agresszív, viselkedésükkel kiszorítják élőhelyéről a mi ritka teknősünket. Tehát azért kellett ezen teknősök kereskedelmét betiltani, mert mi emberek felelőtlenül elengedtük házi kedvenceinket a hazai mocsári teknősök élőhelyére.
Manapság a kereskedelemben éppen ezért szinte lehetetlen fiatal vörösfülű ékszerteknősök beszerzése. A kereskedők ezért aztán gyakran sárgafülű ékszerteknősöket importálnak az országba, illetve sárga- és vörösfülű ékszerteknősök hibrid egyedeit, amelyekre a törvény nem hatályos, így ezekhez juthatunk hozzá leginkább.

Teknősök kiválasztása

A kis ékszerteknősök leggyakrabban százasával érkeznek Magyarországra piciny dobozokba csomagolva, nem egy közülük legyengült, rossz állapotú. Vásárláskor érdemes arra törekedni, hogy a nagyobb, életerősebb egyedek közül válasszunk, így jobb eséllyel indulunk el a teknőstartás rögös útján.

Az akvaterrárium és berendezése

Természetes élőhelyükön az ékszerteknősök tavakban, mocsarakban, lassú folyású patakokban élnek. Életmódjuk erősen a vízhez kötött, ugyanakkor meleg időben szeretnek kiülni a partra, napozni. Terráriumukat ennek megfelelően kell kialakítanunk.


Szinte újszülött, apró példányok esetében az akvárium méretét a kisteknős méretéhez igazítsuk, de készüljünk fel, hogy előbb-utóbb be kell ruháznunk egy jóval nagyobb méretű férőhelyre is.
Eleinte megfelelő, egy körülbelül 40x30x30 cm-es méretű akvárium is. A berendezését úgy kell megoldani, hogy kb. 10-15 cm-es legyen a vízoszlop magassága, és emelett adjunk a teknősnek lehetőséget kimászni valamilyen szárazulatra. Ezt megoldhatjuk egy beragasztott üveglappal, (amely a víz fölé tálcaszerűen belóg, ezáltal nem vesz el az értékes úszóterületből) vagy a vízbe helyezett nagyobb kővel.
A szárazulat felett, valamilyen fényforrást kell biztosítanunk. A fényforrás lényege ez esetben főleg a hő leadása. A különféle UV izzók használata jó, de másodlagos szempont. A hőmérséklet a napozó területen érje el a 30-35 °C fokot. Ezt hőmérővel ellenőrizzük.


Felnőtt egyedek hely igénye méretüknél fogva ennél jóval nagyobb. Számukra nem tudunk elegendően nagy medencét készíteni, legalább 2-300 literes medencében gondolkodjunk. Esetükben a már jól ismert 41/2010-es törvény adhat támpontot a minimális tartási körülményekhez:

 

 

Teknős hossza
cm

Minimális 
vízfelület
m2

Egy állatra jutó minimális vízfelület 
csoportos tartásnál
m2

Minimális 
vízmélység
m

 

1.

10-ig

0,09

0,015

0,1

 

2.

10-t meghaladótól 15-ig

0,12

0,02

0,2

 

3.

15-t meghaladótól 30-ig

0,5

0,125

0,3

 

4.

30-t meghaladó

1    

0,5

0,35



Az akvárium aljára szórhatunk kavicsot, bár ez a takarítást fogja nehezíteni. A víz hőmérsékletét érdemes a fiatalabb egyedek esetében 26-28 °C fokra felmelegíteni akváriumfűtő segítségével. Ügyeljünk azonban arra, hogy ha fűtjük az akvárium vizét, a teknős akváriuma le legyen takarva, ezáltal a víz feletti légtér ugyan olyan hőmérsékletű legyen mint az a víz, amelyben a teknős él. Amennyiben a levegő jóval hidegebb, mint a víz, teknősünk könnyedén megfázhat.
Nagyobb, felnőtt-növendék teknősöket fűtés nélkül is tarthatunk szobahőmérsékleten (22-25 °C) ugyanakkor ne feledkezzünk meg az ő napozó lehetőségükről sem.


Az akváriumot akkor szükséges takarítani, ha a víz bekoszolódott. A szükséges takarítások gyakoriságát csökkenthetjük kisebb méretű, belső szűrő használatával.
Az akváriumba nem érdemes vízi növényeket ültetni, mert nem lesznek hosszú életűek. A takarításokat nem tűrik jól, valamint gyakran teknőseink lelegelik őket. Különféle hínárokat (Cabomba, Elodea) érdemes vásárolni, amelyek ültetés nélkül a vízbe helyezhetünk lebegni, és lecserélhetjük őket, ha megbarnultak, illetve szétszabdalódtak.
Mindemellett, az akváriumba berakhatunk gyökereket, köveket, vasfát, is díszítés gyanánt.

Takarmányozás

A természetben vadon élő ékszerteknősök kiskorukban teljesen ragadozó életmódot folytatnak, felnőtt korukra pedig már a növényi eredetű táplálék is szerepel az étrendjükben. A fogságban való tartás során figyelembe kell vennünk ezt az információt.


A fiatal teknősök táplálására kezdetben legalkalmasabbak az állatkereskedésekben fagyasztott állapotban lévő takarmányok, mint például: vörös, fehér fekete szúnyoglárvák, fagyasztott kagyló, apró, egészben fagyasztott halak, fagyasztott ikrák. Ezeket, egy kis tálkában olvasszuk fel (fél-egy óra alatt szobahőmérsékletű állapotba kerülnek) és úgy adagoljuk nekik, természetesen a vízbe. Rászoktathatjuk őket arra is, hogy az etetések során külön kis tálkában egyenek, így nem lesz annyira koszos a vizük.


Később, ahogyan teknősünk egyre nagyobb lesz, ezeket a kockára fagyasztott takarmányokat kevésnek fogjuk találni, egy nagyobb teknős 5-10 kockát is képes megenni, anélkül, hogy éhségérzete valamelyest csökkent volna. Így kénytelenek leszünk áttérni a kevésbé változatos ámde teljesen megfelelő egyben lefagyasztott csalihalra. A felolvasztott, egyben felkínált csalihalakban minden olyan tápanyag, vitamin és ásványi anyag megtalálható, amire a teknősnek szüksége van. Az ilyen „egyhangú” takarmányozás számunkra unalmasnak tűnhet, de higgyük el, a teknősök nem bánják ezt.


Ahogy kedvencünk növekedik, kínálhatunk neki növényi takarmányokat is. A legpraktikusabb különféle vízi növényeket, főleg hínárokat vásárolni. Ezeket szálanként árusítják az állatkereskedések. Az akváriumba beszórva jól mutatnak, amennyiben teknősünk nem kívánja elfogyasztani azokat, akkor is, csak lassan mennek tönkre.
Az állatkereskedésekben kapható liofilizált, illetve szárított marhaszív-mixek, tubifex kockák, apró rákocskák, pelletek, szárított halak mind-mind alkalmatlanok teknősök takarmányozására. Ezeket ne adjuk teknőseinknek, mert beltartalmi összetevőik, igen kedvezőtlenek, az ilyen takarmányok előbb-utóbb hiánybetegségeket okoznak.
Környezetgazdagításként felmerülhet, hogy rovarokkal is megkínáljuk kedvencünket. Ez nem rossz gondolat, ugyanakkor csupán rovar monodiétán meglátjuk, hosszútávon nem leszünk képesek kielégíteni teknősünk étvágyát.
Szóba jön még a „csonti” a házi légy lárvája is, amit horgászboltokban árusítanak. A „csontival” az a baj, hogy a kitinváza annyira vastag és szívós, hogy a teknős nem bírja megemészteni, így ez a takarmány sem megfelelő hosszútávon.

Az etetések sűrűsége

A fiatal, növésben lévő ékszerteknősöket akár naponta etethetjük. Figyeljük őket evés közben. Addig kell őket etetni, ameddig jóízűen elfogyasztják a felkínált táplálékot. Amikor azt vesszük észre, hogy már nem vetik rá magukat a következő falatra, hanem unottan cafatokra tépik azt, akkor kell abbahagyni az etetést. Ily módon jól kitapasztalható, mennyi táplálékot adjunk egyszerre a teknősünknek.


Ahogyan teknősünk növekszik, az etetések gyakoriságát csökkenthetjük, heti 4-5 alkalomra.
A felnőtt teknősöket végezetül elég lehet heti 2-3 alkalommal etetni.

Teknős a kerti tóban

A vörösfülű ékszerteknős az észak-amerikai kontinens lakója. Elterjedése Mexikótól egészen északra (Ohio, Illions) húzódik. Ennek megfelelően az északi populációk egész jól bírják a hideget is, sőt, enyhe teleken képesek áttelelni, ez azonban megviseli a szervezetüket.


A vörösfülű ékszerteknősök igen jól alkalmazkodnak, megfelelő nagyságú kerti tóban késő tavasztól kora őszig problémamentesen tarthatók. Megfelelő méretű és berendezésű tavak esetén különösen aggódnunk sem kell, hogy teknősünk elszökik. Ettől függetlenül érdemes a kerítéseket teknős-biztossá tenni, így ha mégis elgondolkoznak a szökésen, időben megtaláljuk őket.


Bár képesek áttelelni, egy megfelelően mély tóban, ezt mégse próbáljuk ki. Hazánkban nem ritkán előforduló hideg telek, igénybe veszik, teljesen legyengítik a teknősök szervezetét, egészségüket nem érdemes kockáztatni. Inkább gondoskodjunk nekik téli szálláshelyről, például egy szobai akvaterrárium formájában.

Hím vagy nőstény?

Az ékszerteknősök esetében az ivarok meghatározása felnőtt egyedeknél igen egyszerű az ivari dimorfizmusnak köszönhetően.


A hím teknősök felnőtt korukra sosem érik el a nőstények méretét, sokkal kisebbre nőnek (kb. 13-15 cm-es páncélhossz) Fejük hegyesebb, farkuk feltűnően hosszú. Elülső lábaikon a karmok hosszúra nőnek, elérhetik az akár 5-6 cm hosszúságot is.


Ezzel szemben a nőstények jókora nagyra nőnek, karmuk nem nő meg, farkuk sem hosszú.



Tojások fogságban

Sokan nem tudják, de az ivarérett, jó körülmények között tartott ékszerteknős nőstények, pár nélkül is képesek tojások képzésére. Gyakran előfordul, hogy mivel teknősünk nem talál megfelelő tojásrakó helyet az akváriumán belül, így a vízbe potyogtatja tojásait. Sajnos gyakori eset az is, hogy a teknős visszatartja a tojásait.
Az állat ilyenkor izgatottan viselkedik, „őrült módjára” próbál kijutni terráriumából. Ez mindenképp gyanút keltő lehet... Ilyenkor próbáljunk meg neki valamilyen tojásrakó helyet biztosítani – hátha le tudja rakni tojásait (pl. egy napra rakjuk be egy lavornyi, nyirkos homokra).

Viselkedés-tévhitek

Tapasztalni fogjuk, hogy az ékszerteknősök mohó, falánk állatok. Amint meglátják gondozójukat az akvárium előtt, beugranak a vízbe és az üvegfalnál kapálóznak, szinte kikövetelik maguknak a táplálékot.
Ez azért van, mert a vadon élő állatok számára a táplálék nagy kincs, hozzájutni minden esetben nehéz. A teknős úgy van „beállítva” hogy kihasználjon minden adandó alkalmat a táplálék megszerzésére, hiszen nem „tudhatja” mikor jön egy sanyarúbb időszak, amikor nem lesz mit ennie. Ezért aztán kikunyerálja a táplálékot nap mint nap, ezáltal pedig mi elhízlalhatjuk kedvencünket.


A kapálózás tehát leggyakrabban azért van, mert a teknősök táplálékhoz akarnak jutni. Gyakran azonban csupán ki akarnak jönni az akvaterráriumukból. Ennek a csábításnak szabjunk határt. A teknősöket hosszabb időn át gyalogoltatni a szobában nem jó. Hiába hisszük azt, hogy az állat ettől megnyugszik, ez az esetek többségében nem igaz. A másztatás stresszt okoz az állatnak, valamint ha sokáig kint van a szárazon, akkor a szervezete jelentős mennyiségű vizet veszít, amely az évek során kedvez a vesebetegségek kialakulásának.


A teknős gyakori kivételével sokszor jár együtt a teknős szárazon való teleltetése télen a szoba egyik hűvösebb sarkában. Ez egy nagyon súlyos tartástechnológiai hiba, és tévhit. A szabadban az ékszerteknősök telelése úgy történik, hogy ahogyan az időjárás egyre hidegebbre fordul, a teknősök anyagcsere-folyamatai és életjelenségei lelassulnak, a víz alá merülnek, beássák magukat az iszapba, és így töltenek el több hetet. Ez a szabadban egy kényszerhelyzet. Kénytelenek áttelelni a hideg, táplálékmentes időszakot. Tehát a teknősök sohasem a szárazon telelnek, az igencsak igénybe veszi, gyengíti szervezetüket.